Füge

A ’Brogiotto Bianco’ régi, olasz eredetű fajta, amit ízletes, tetszetős termése miatt a „fügék királyának” neveznek, számos híres festményen, botanikai illusztráción került megörökítésre.

Hajtásrendszer: kb. 3,5-5 m magas, felfelé törő, szélesen szétterülő, jól elágazódó, laza koronájú, jellegzetes megjelenésű, sima, hamuszürke törzsű bokor, ami könnyen fává alakítható. Lombozatát nagy, 3 karéjú, sötétzöld, a szélükön kissé fogazott, dekoratív levelek alkotják.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Adriai típusú, két terméshullámban, megtermékenyítés (beporzás) nélkül (partenokarpia) érleli be gyümölcseit.
Gyümölcs: július elejétől októberig, két hullámban érik, közepesen nagy vagy nagy méretű (kb. 50 g), körte alakú vagy lapított kerekded. hosszú szárú. Héja vékony, éretten világoszöld-sárgászöld, bronzos pírral. Húsa sötét rózsaszín-világospiros, lédús, mézédes, kellemes zamatú, ízletes. Cukortartalmát, aromáját a napsütéses órák száma jelentősen befolyásolja. Jól ellenáll az esőnek, repedésre nem hajlamos.
Friss fogyasztásra és feldolgozásra (aszalás, dzsem, befőtt) egyaránt alkalmas.
Talajigény: nem válogat, gyakorlatilag bármilyen talajtípust elvisel, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, inkább meszes talaj ideális a számára.
Fény- és hőigény: nagy, ezért napos, meleg, szélvédett, déli fekvésű helyre telepítsük védősövény vagy fal elé.

Ficus carica 'Dalmatie' Füge:

Zöldessárga héjú, lédús, mézédes, finom - az eperlekvárhoz hasonlító - aromájú termése, jó fagy- és szárazságtűrése miatt méltán kedvelt és elterjedt fajta.
Származás: a füge eredeti őshazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de régóta meghonosodott Dél-Európában és Észak-Afrikában is.
A ’Dalmatie’ a horvátországi Dalmácia partjainál található Lesina (Hvar) szigetéről származik, ahol vélhetően több évszázada termesztik. Első írásos említése 1826, 1904-ben pedig a francia botanikus és orvos, Louis Trabut írt róla.
Az egyik legtetszetősebbnek és legfinomabbnak tartott fajta, világszerte elterjedt.
Hajtásrendszer: kb. 2,5-3 m magas, közepes növekedési erélyű, kompakt, gyenge elágazódású, felfelé törő hajtásrendszerű, laza koronájú, jellegzetes megjelenésű, sima, hamuszürke, zömök törzsű bokor, ami fává is alakítható. Lombozatát nagy (akár 30 cm hosszú), sötétzöld, fényes, jellemzően 5 karéjú, mélyen bemetszett, jól kivehető erű, fogazott szélű, dekoratív, filigrán levelek alkotják.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Adriai típusú, két terméshullámban, megtermékenyítés (beporzás) nélkül (partenokarpia) érleli be gyümölcseit.
Gyümölcs: ha a tavaszi hőmérséklet ingadozások miatt első termései nem hullanak le nagyszámban, akkor júliusban sok, közepes és nagy (80-100 g), körte alakú fügét érlel. Szeptember-októberben a másodtermés igen nagy méretű (120-150 g), lekerekítettebb, a gyorsabb fejlődése és érése végett esetleg ajánlott az első termések eltávolítása. Héja vékony, éretten zöldessárga. Húsa liláspiros, lédús, sűrű pépű, mézédes, igen finom, illatos. Ízét, magas cukortartalma és gyümölcsös aromája miatt, gyakorta az eperlekvárhoz hasonlítják.
Felhasználható friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (befőtt, lekvár, aszalás) egyaránt.
Talajigény: nem válogat, gyakorlatilag bármilyen talajtípust elvisel, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, inkább meszes talaj ideális a számára.
Fény- és hőigény: nagy, ezért napos, meleg, szélvédett, déli fekvésű helyre telepítsük védősövény vagy fal elé.
Vízigény: közepes, a fajta jól bírja a szárazságot, de hosszan tartó, csapadék mentes időszakokban öntözzük